M. Schumacher és Barrichello 2002-es pozíciócseréje volt vízválasztó a nézők és a FIA számára a csapatsorrend megítélése ügyében. A helycserét közel sem indokolta egy kiélezett pontverseny, hiszen a német második helyezésével is szinte dupla pontszámmal vezetett volna a 27 pontos Montoya előtt: a 2002-ben domináló olaszok motivációja a világbajnokság lehető leggyorsabb megnyerése volt (a francia nagydíjon M.S. meg is nyerte a bajnokságot). A felháborodás – a csalódottságon túl – arról is szólt, hogy a nézők már ki voltak éhezve Schumacher legyőzésére, győzelmeit szívesebben tulajdonították kocsijának, mintsem versenyzői tudásának. Az is terhelte a szituációt, hogy az előzés látványosan a célegyenes előtt került sor, Barrichello az utolsó pillanatig húzta – Massához hasonlóan – a csapatfőnök, a mostani FIA vezér, Jean Todt utasításának teljesítését.

De a Ferrari vezetősége másképp ítélte meg a helyzetet, hiszen a korábban szinte csődbe menő gyárnak Schumacher győzelmei óta felfutottak a megrendelései, várólistájuk egyes modelleknél több száz fősre dagadt. A Ferrari tudniillik nem – legalábbis nagyon elvétve – reklámozza modelljeit, vevőiket alapvetően F1-es eredményeikkel, sikereikkel szólítják meg (21 évnyi vergődést akartak ekkor az olaszok helyrehozni). A Ferrari 2002-es reklámüzenete: Schumacher Ferrarival nemcsak beállítja Fangio rekordját, hanem a világbajnokságot – arányosan – a lehető legkevesebb versennyel megnyeri. A Ferrari nem demokratikus intézmény, miként célközönségüket sem jellemzi feltétlenül a demokratikus érzékenység. A Ferrari(s) kényszerből, nem kedvtelésből tartja be a szabályokat, de igyekszik mindig elmenni a határokig, ezzel is jelezve szuverenitását.

Schumacher érezte a helyzet visszáságát, a dobogó legfelső fokát szimbolikusan átengedte Barrichellónak, nyilatkozataiban éreztette háláját, majd az indianapolisi futamon – már világbajnokként –, visszaadta a brazilnak gesztusát, aki évekkel később – szintén szappanoperás fordulattal – úgy nyilatkozott az esetről, hogy az állásába került volna, ha nem követi a mérnöke utasítását. Ezt persze senki sem vette (akkor) komolyan a pályafutása mélypontján lévő versenyzőtől.

  Zeltweg 2002

Nos, erre az esetre hivatkozik mindenki Alonso és Massa kapcsán, pedig az események háttere jelentősen különbözik, főleg azért, mert a 2002-es előzést követően a FIA betiltotta a csapatsorrendet, bevezette a csapatutasítások tiltására vonatkozó szabályt. Csapatsorrend és csapatutasítások természetesen most is vannak: egy részét akceptáljuk (pl. esélytelen vagy a vb-re, nem te kapod a jobb kasznit), egy részéről beszélünk, ha elegáns és nem túl szembetűnő, de toleráljuk (pl. motorszabályozás). Csak azokon háborodunk fel, melyek megrengetik az egyenlőségbe vetett illúziónkat. (A Ferrari eredetileg elegánsan akarta megoldani a cserét, Alonsót hívta be először kereket cserélni, csak Massa tudta tartani, illetve nem akarta elapasztani az előnyét.)

Alonso (és a Ferrari) számára minden pont fontos a világbajnokság szempontjából, és ne legyünk őszintétlenek, a spanyol nagyon sokat tett hozzá a Massa által is vezetett Ferrari idei fejlesztéseihez, eredményeihez. Okolható és indokolható a csapatsorrend a Ferrari részéről, nem úgy, mint 2002-ben, hiszen Alonsót VB aspiránsnak szeretnék látni. 

Hockenheimring 2010

Az előzés kivitelezése – részben Massa húzódozása miatt – sokakat felháborított, de a helyzet a levezető körtől kezdve vált tarthatatlanná: Alonso megsértődött a sértődött Massára (a rádióban csodálkozott Massa lassulásán), nem köszönte meg a segítségét, a dobogón sem tett különösebb gesztust csapattársa felé, az interjúja pedig felháborítóan lekezelő volt. Niki Lauda is az Alonso interjú után háborodott fel, a bejátszásig csak nem tetszésének adott hangot. (Alonso pechjére épp ezen a hétvégén tették szabaddá a teljes, pontosabban kicenzúrázott rádióforgalom közvetítését a médiák számára, így a televíziók többsége kedvére csemegézett a beszélgetésekben – idáig a FIA válogatta a hanganyagot.)

Anno Schumacher átérezte Barrichello sorsát (vagy a helyzet kínosságát) és igyekezett kompenzálni.  Alonso – talán az előző versenyek vélt/állítólagos igazságtalanságai okán –  érzéketlen volt ezen gesztushoz, a versenyt követően csőlátással küszködött, így a kötelező, eredetileg olcsón, pénzbüntetéssel megúszható FIA vizsgálatot kiegészíti most egy hatalmas médiabotrány, mely a Világtanácsot is befolyásolhatja. (Továbbá átértékelődik a Piquet-féle botrány is, melyről szintén nem tudott.) A Ferrari mára megérezte a veszélyt, igyekezett nyilatkozatokkal tompítani a tegnap még dölyfösen megválaszolt kérdést. Az eltiltás valószerűtlen, a legsúlyosabb büntetés várhatóan a Német Nagydíj pontjainak törlése, de az is függ a magyar és belga futam eredményétől, illetve a Ferrari bűnbánó – a nép felé tett – nyilatkozataitól.

De a Ferrari vásárlókat nem ez befolyásolja, hanem a világbajnokság eredménye, maximum az olaszok kevesebb kulcstartót adnak el az idén.