F1 szubjetív

M. Schumacher és Barrichello 2002-es pozíciócseréje volt vízválasztó a nézők és a FIA számára a csapatsorrend megítélése ügyében. A helycserét közel sem indokolta egy kiélezett pontverseny, hiszen a német második helyezésével is szinte dupla pontszámmal vezetett volna a 27 pontos Montoya előtt: a 2002-ben domináló olaszok motivációja a világbajnokság lehető leggyorsabb megnyerése volt (a francia nagydíjon M.S. meg is nyerte a bajnokságot). A felháborodás – a csalódottságon túl – arról is szólt, hogy a nézők már ki voltak éhezve Schumacher legyőzésére, győzelmeit szívesebben tulajdonították kocsijának, mintsem versenyzői tudásának. Az is terhelte a szituációt, hogy az előzés látványosan a célegyenes előtt került sor, Barrichello az utolsó pillanatig húzta – Massához hasonlóan – a csapatfőnök, a mostani FIA vezér, Jean Todt utasításának teljesítését.

De a Ferrari vezetősége másképp ítélte meg a helyzetet, hiszen a korábban szinte csődbe menő gyárnak Schumacher győzelmei óta felfutottak a megrendelései, várólistájuk egyes modelleknél több száz fősre dagadt. A Ferrari tudniillik nem – legalábbis nagyon elvétve – reklámozza modelljeit, vevőiket alapvetően F1-es eredményeikkel, sikereikkel szólítják meg (21 évnyi vergődést akartak ekkor az olaszok helyrehozni). A Ferrari 2002-es reklámüzenete: Schumacher Ferrarival nemcsak beállítja Fangio rekordját, hanem a világbajnokságot – arányosan – a lehető legkevesebb versennyel megnyeri. A Ferrari nem demokratikus intézmény, miként célközönségüket sem jellemzi feltétlenül a demokratikus érzékenység. A Ferrari(s) kényszerből, nem kedvtelésből tartja be a szabályokat, de igyekszik mindig elmenni a határokig, ezzel is jelezve szuverenitását.

M. Schumacher a verseny után közvetlenül úgy nyilatkozott Alonso előzésről (49. kör), hogy versenyzőként megérti és elfogadja a csapatutasítást, hiszen a versenyzők oldaláról a világbajnokság a fontos, és ha az év végén hiányozna a bajnokságban ez az 5 pont, akkor mindenki azt mondaná: „milyen hülyék voltatok Hockenheimben”.

Niki Laudát azonban Alonso eredményhirdetés utáni nyilatkozata háborította fel, nem tudott azonosulni a ferraris lekezelő, a nézőket butának tekintő nyilatkozatával, mikor is kitért azon újságírói kérdés elől, hogy miért háborgott a mérnökének Massa miatt, mert nem tudta őt megelőzni. Alonso csak arról beszélt, hogy a kocsi „egyszer gyorsabb, egyszer lassabb, néha azért, mert a gumi gyorsabban kopik, néha azért, mert nem elég meleg...” és így tovább. (Alonso már a Renault-nál is folytatott egyszer egy ilyen beszélgetést Biatoréval – ha jól emlékszem – Trulli Fisichella miatt, majd idegességében kicsúszott a pályáról.

A FIA ellenőrei persze a versenyt követően azonnal a kocsiknál teremtek számítógépeikkel, bár ezt a magyar közvetítésben nem lehetett látni, így még az Index is egy ideig – azóta módosítva – úgy vélte, hogy a FIA-t nem érdekli ez a fejlemény.

A FIA ellenőreit természetesen nagyon is érdekelte, mivel annyira szembetűnően csinálták a ferrarisok, hogy telemetriai adatok nélkül is egyértelmű a szabálysértés, olyan nyilvánvalóak a rádiós beszélgetések.

Érdekes, hogy Massa ilyen látványosan engedte előre Alonsót, miközben tudja, hogy a FIA akár ezért ki is zárhatja őket utólag a futamból és törli a versenyen elért pontokat. Érthető a háborgása, hiszen milyen szimbolikus lehetett volna számára, hogy kerek egy évvel a balesete után nyer újra futamot.  Ezt a pillanatot vette el tőle a Ferrari.

Azonban Alonso a verseny előtt arról beszélt, hogy számít Massára a védekezésben, így feltételezhető: a Ferrarinál már előre leosztották a lapokat, azonban Massa annyira felhevült lelkileg a start utáni előzésektől, hogy nehezen követte az előre megbeszélt taktikát. (Alonso a 21. körben nem tudta megelőzni Massát és ezért értetlenkedett a rádióban.) A nézők számára Massa úgy lett újra a legkisebb királyfi, hogy a verseny előtti taktikát nem betartva, félig-meddig kiprovokálta a beszédes utasításokat: látványosan hajtotta csak meg a fejét. A Ferrari pofátlan taktikájába belement, de ha ennyire sértette az önérzetét, miért engedte egyáltalán el Alonsót? A versenyt megelőzően még elfogadta a taktikát (mely feltételezhetően egy ilyen szituációra is tartalmazott utasítást), de a start után úgy érezhette, hogy most a Ferrari vág hozzá egy rugót, hiszen csodálatos sportolói teljesítményt mutatott fel a balesete utáni fellépésből.

A Ferrarinál a szenvedélyt e jelenet utána Alonso morgása és Massa sértődése jelenti, a csapat mögött azonban láthatóan kőkemény számítások uralkodnak.

Ez nem új keletű felfogás, ezzel tisztában volt Massa is: ennek tudatában írta alá a szerződését két évre. Fájdalmas döntés lehetett a pozíciócsere, de az ezt megelőző brazil szappanopera és a látványos elengedés nem Massa egy éves heroikus küzdelmét láttatja a nézővel, hanem színpadiasan bebetonozta magát (újra) az örök második pozíciójába.  

Update:

A FIA világtanács Monza előtt ül össze megvitatni az esetet, addig 100.000 dollár büntetést kell fizetnie. A Ferrari lobbierejét ismerve - vélik a szakértők - nem törlik az eredményüket, de feltételezhető, hogy duplázzák a büntetés összegét, de az sem éri majd el egy Ferrari 458 Italia árát.